Witkin. A szemembe vágsz, belém késelsz. Vagy csak húsbavágsz, így, szimplán és egyszerűen. 

Joel Peter, én annyira kerestem a szépet egész életemben. A lágyat, a jót, a selymesen csillogót. A szabályosan összeillőt. 

Elvoltam vele, ha megtaláltam, elnéztem az egymásba csúszó színek harmonikus összeillését. 

Aztán, hirtelen, ki tudja miért, csúnyát akartam.

Látni, érinteni, érezni, tapintani. Csúnyát, undorítót, furcsát, képtelent, groteszket, tökéletlent. Fekete festékkel fröcskölni tele egy fehér és drága díványt.

Vérszínű festékkel írni falakra. 

Kazovszkij szerelmes volt a Szépbe. 

Én az Ocsmányba kezdek beleszeretni.

Fáj néhány kitépett darab helye. Vajon, miből is? 

Minek is nézném a szépet. Minek is keresném.

A Black Dahlia csendélete kísért miközben egy elhagyatott vidéki házban a rothadt gyümölcsökkel teli tál felett a konyhában keresem a kurvaélet szép maradékát, a megváltást, akár.

Mire fel a bonyolultan ok nélküli szenvedés? 

Mire fel a hirtelen tökélyre törekvés ezen felül mindenhol? Néha mind csúnyák vagyunk és mind szépek. 

Széppel vagy csúnyával, csúnyával vagy széppel. Számít ez? És egyáltalán.

Miért kell szétrohadnia mindennek, ami szép? 

Joel Peter. Hadd nézzem. Hadd nézzem, milyen a még szép bőröm alatt a már készülő rothadás, a még dobogó szívem alatt a kurva csönd, a még ép végtagjaim alatt a véres csonk, majd ha belevág a kórboncnok. Hordj körbe egy képzeletbeli mulatságon, a múltam romjain, hadd vonuljak a rothadó gyümölcsökkel teli tálakkal, hadd vonuljak furcsa törpékkel, arctalan gnómokkal, kettévágott testekkel, levágott karokkal körülvéve egy csendes otthonba vágyva, ahol piros virágokat gondozok a kertben, puha pokrócba csavarodva jóképű férjemre várok, hogy elkortyoljuk a méregdrága porceláncsészéből a pazar arab kávét. Hadd vegyem le ezt a szakadt, mocskos farmert és ronggyá nyúlt pólót, hadd lebegjek divatos álomnőként az álomférjek és álomcsaládok Truman showjában, ahol csak a pincéből kerül elő néha-néha egy csontváz, az illatosított plazavilágok - hazugságok pontosan külalakra szabott látszatmennyországában.

Megyek, Veled. Mert ronda vagyok. Mert mocskos vagyok. Mert véres vagyok. Mert szép vagyok, mert illatos vagyok, mert tiszta vagyok.